Na… ahhoz képest, hogy reggel mekkorát bőgtem… meg a tegnapi napomhoz képest… jólesne mondani, hogy jobb… de nem… bár a nap közepe igen élhető volt… De mikor hazajöttem edzésről és korizásról Réka írt sms-t, hogy menjek fel. Sikerült elég komolyan összevesznünk… Nem mintha ez nem lett volna elég… még Györgyi is mondott olyat… hogy majd leszédültem az ágyról… azt hittem, hogy csak félre olvastam… De amikor elolvastam 6. jára… Ugyan az jött ki. Nem tudtam, hogy sírjak, röhögjek, vagy hülyét kapjak…Fülem és a nem létező farkam is ketté állt… aztán… megszólal nekem olyat: hogy majd még meglátja mi lesz a dologgal… ha most el mondtam volna a véleményemet róla… lehet, hogy… kicsit erősebb lett volna a kelleténél. Erre azt tudom mondani, hogy „Hülye ember saját, okos ember más hibájából tanulni.” Persze mind a kettőt ki kell próbálni. De én hülye voltam… nem tudom, Györgyi miért nem akar okos lenni és az én nagyon nagy hibámból tanulni… de mindegy. Ez így is több a kelleténél…

A lényeg… elegem van a betegségeimből, az életemből, ma kicsit a szüleimből is, és ma alkottak a barátaim is… Réka csak arra kért ne csináljak hülyeséget. Györgyi ma délelőtt félt, hogy öngyilkos leszek… pedig ő nem is olvasta a blogot.

Nem mondtam semelyikre, hogy ne beszélj hülyeséget. Túlságosan is megviseltek ezek a hónapok. Testileg, lelkileg. És… bevallom. Nem bírom tovább… Még…még… próbálom kicsit tartani magam. De ha nem fordulnak gyorsan meg a dolgok…vagy ha nem történik valami, amiért érdemes lesz boldog lenni… nagyon csúnyán végződhetnek a dolgok. És az életem is….

És hogy az öngyilkosságra gondolok-e? igen…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.