Remélem ha elolvastad, visszatérsz, és remélem tettszeni fog amit irtam. Kicsit az életem, kicsit tanácsok, kicsit tanácstalanságok, kicsit okosságok... :)

Az élet hosszú és rögös. Mindenki a legrövidebb és legegyszerűbb formát szeretné választani. De ez helyes? És egyáltalán jó? Sok-sok éve sportolok, tudom milyen mikor mindenki nyaral, hosszú napokat, heteket együtt van a barátival, és élvezi az életet. Nekem ez soha nem adatot meg. Nyáron napi kettő - vagy több edzésünk van, télen örülünk ha ébren maradok a tanórákon, és fel tudunk kellni reggel 6kor a reggeli edzésre. Soha nem éreztem úgy ez alatt a 9-10 év alatt, hogy igen is itt a helyem. Mert soha nem voltam barátok közt. Persze mindig akkadt olyan, akivel jóban voltam, de azt az érzést nem érezhetem, hogy ha bármi bajom lenne, bárki is ott álna a családomon kívül mellettem. De lassacskán teltek az évek. Voltak jó és legjobb barátok, de kevesen vannak akik igazán meg maradtak mellettem. A sportból talán senki, suliból is csak egy ember. De taalán mégis így van rendjén. Talán nem jó hogy mindig vissza megyünk a múlthoz. Talán jobb hogy újabb és újabb emebreket ismerünk meg, újabb kapcsolatokat teremtünk. Talán a tavalyi év volt, mikor éreztem, felnőttem ahhoz hogy érezzem, kész vagyok egy igazi életre. Nem olyan kicsihez, hogy visszatérjek a múlthoz. Egy olyanhoz nőttem fel, ahol a bizonyítási vágy, az életben maradási ősztön is előtér. Barátom lett, és barátaim. Persze mint kezdő fiúzó nem sikerült hosszúra a kapcsolat, de jó volt tudni: nekem is van egy! Olyan barátokra tettem szert, kik mellett én akkar álltam, és most, mikor szükségem lett rájük itt állnak mellettem.  Persze voltak olyanok is, akik csak kihasználták, hogy mindenkivel jóba szeretnék lenni, és hogy mindenkinek segíteni szeretnék. De nem mennék vissza a múltba és mondanám azt hogy kitörlöm azt a személyt, mert az ők segítségükkel lettem olyan, amilyen most vagyok. Persze van sok olyan élmény, amit törölnék, de tudjuk nem lehet. Akkor minek erőlködjünk, minek törjük magunkat azzal, hogy "mi lett volna ha"... Már sohasem tudjuk meg. Megszereztem egy olyan kajak klub bizalmát, amire nagyon büszke vagyok. Kicsi, otthonias, és szeretett teljes. Persze nem mindenkivel van bensőséges kapcsolatom, de rátaláltam két olyan lányra, akiknek akkor segítettem, és most, hogy nekem is kezdenek problémáim lenni, itt vannak mellettem. Ők Kata és Angi. Persze nem csak ők. Van egy barátom Larion {aki fiú:) } és tavaly jóóban voltunk, de úgy nem igazán beszélgettünk a tél folyamán. De mikor a nap kisütött, a madarak csiripeltek, újra megtaláltuk egymást, és a nyár folyamán ő lett az egyik legjobb barátom. Mert néha teljesen elfelejtem, hogy egy fiúval beszélgettek. Mert nem azt nézi, hogy milyen csúnya - avagy szép vagyok, és nem a baráti körömet nézi, hanem azt a személyt, akivel beszélget. Ha ő nem lenne... Most lehet hogy nem itt lennék, hanem valahol depresszios emo csajszi lennék...Van egy fiú az életemben, 4 hónapja... Aki teljesen ferforgatta az életem...

De róla holnap... remélem vissza térsz a folytatásra:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.